Karácsony

Összefoglalva az elmúlt napokat: egyfolytában eszem, vagy iszom, vagy minden átmenet nélkül a kettőt egyszerre. Ma reggel tornáztam, erre most nagyon büszke vagyok!:)
Sok mindenféle jót kívánva nekem, előkerült a napokban a Csaba, Florida és az imént Tacs is. Úgy látszik nem csak nekem szól a szexről a karácsony.
Amúgy meg megőrülök tőle, hogy még mindig titok Ausztrália és karba tett kézzel kell várnom, hogy kifizessék a lakásomat.
Bár az, hogy minden nap úgy jövök haza, hogy remélem nem égett le/árasztotta el a víz a lakásomat igencsak eltörpül az az érzés mellett, hogy nem üvölthetem a főnököm gusztustalan fejébe, hogy én most innen felállok és jól nézze meg, mert egyúttal ki is megyek az ajtón és, ha már kint vagyok, vissza se jövök.
Anyutól bőröndöt kaptam karácsonyra, amit szintén égi jelnek vettem, bár ez nem meglepő, mert már mindent annak veszek. Hogy csak egy tök egyértelműt hozzak fel példaként: a sógórom Sándor, ami ugyanúgy S betűvel kezdődik, akárcsak Sydney. Szóval mondom, záporoznak a jelek.
Kicsit csapongok, de most jutott eszembe, hogy voltam a Födlhivatalban és vagyon egy jelzálogmentes lakásom, ez jupijé! Valamint mikor visszafelé kocsikáztam az ügyintézősdiből beszélgettem a taxissal, aki kb. fél óra csevegés után kijelentette, hogy egyszerűen nem érti miért vagyok még itthon. Persze ezt is jelnek vettem, ezt már mondanom sem kell.

Tervek

Honap kapok egy rahedli pénzt a vevőtől, amit rögvest be is fizetek a bankba, hogy legyen egy jó kis tehermentes lakásom. Ha ez tényleg ilyen egyszerűen fog menni, akkor eléggé meg leszek lepve!
Ausztrália egyre jobban körvonalazódik, kontkrétan 3 oldalt teleírtam a kérdéseimmel, amiket kedd reggel rázúdítok Tiborra. Istenem, de jó lenne nem elfelejteni és nem elaludni.
Az előbb hívtak Adriennék Kanadából, hogy mikor megyek már.
Lássuk be az egész világ engem akar, csak Magyarország ilyen undok velem, ami igazán nem szép tőle 30 év ilyen feltétlen szerelem után irányomból.

Nem szoktam

Nem szoktam sem egyedül lenni péntek este, sem McDonald's-ba járni. Namármost az imént voltam voltam a McDrive-ban tök egyedül.
Amúgy van valami jó is a mai napban, mert ugyan még csak egy hete hirdetem a lakást, de van két komolynak tűnő érdeklődő is. Tök jó lesz Ausztráliából visszaolvasni, hogy végül ki, mikor, hogyan vette meg.

Dob

Tegnap délelőtt megmondtam A-nak, hogy köszi, de ennyi. Az érzés felemelő: megmondani és nem megbánni, ez nálam annyira ritka, hogy szívem szerint betenném egy dobozba az érzést, hogy néha elővehessem! Bár előtte kiette a hűtőm tartalmát és csak szomorúan néztem, hogy pillanatnyilag totál feleslegen etetek egy embert, akihez kb. tíz perc múlva semmi közöm sem lesz.
Most meg bejöttem dolgozni.
Mondom én, hogy minden rószaszín...vagy nem...

Hmm

Az van, hogy A. nem telefonált csütörtök óta.
Na jó, tavaly dobott a világ legrondább (és egyben legokosabb, de ez most mindegy) embere, ha idén dob egy olyan akinek én mászok falra a tájszólásától és még csak alkalmam sem volt ezt megmondani neki, akkor azt hiszem mégsenemvan igazság a világon!
Fene gondolta, hogy ez még 30 évesen sem változik, hogy most akkor felhívjam, vagy ne, meg ki hívott kit utoljára és nézegetem az iwiw-en, hogy fent volt-e, mert ha nem akkor legalább van esély, hogy csak meghalt, de egyébként szeretett.

Ajándék

Megittunk egy csomó sört M-mel, mert kitaláltuk, hogy az lesz a Krisz szülinapi ajándéka, hogy a képet amit kapni fog egy söröskupakokkal díszitett képkeretbe tesszük. Bazz most ihatunk szerdáig, na mindegy, ezt is meg kell valakinek csinálni.:)
Az előbb írt F. kedves vicces üzenetet, merthogy eszébe jutottam. Mivel az APEH revizió után úgyis munkanélküli leszek, elkezdem majd kutatni, hogy miért az jelenkezik akire anno vártál, hogy jelentkezzen és akkor nem tette és akkor teszi mikor már nem tőle várod.

Vidéki

Jah és A-nak tájszólása van. Mióta marha kifinomultak az érzékeim a kiállításnak köszönhetően konkrétan megőrülök tőle. Az nem lehet, hogy eddig nem vettem észre. Remélem mindemellé van két gyereke is, hogy fent legyen az i-n a pont.